index

még mindig nem szeretem, de kezdem elismerni az index.hu-t, pl. az ilyen írások megjelentetésével lépésenként közelebb kerül hozzám:

Ismerős ez a hangulat a focipálya lelátójáról. Ülsz, zsebedben a jegyed, tele vagy várakozással és figyelsz feszülten. Elkezdődik a meccs, a “nemzeti” csapat játszik, egységben az erő, zúg a lelátó. Eltelik 10 perc és még mindig null-null, ez jó. Eltelik 20 perc, vezettünk egy-két támadást, már-már kezded elhinni, hogy van keresnivalónk. Még 10 perc és mindenki együtt lelkesedik. Aztán bekapja a csapat az első gólt. Talán még mindig remélsz, de közben kezded előkészíteni magadat és környezetedet a minden reményről való lemondásra. A merészebbek már meg-megengednek maguknak egy-egy viccet. Aztán 5 perc múlva beüt a következő gól, és innentől nem marad más, mint a hazai csapat ügyetlenkedésén való élcelődés. Valami hasonló folyamat játszódott le bennem is a magyar közigazgatásban eltöltött kilenc hetem során.

a cikk valami pazar, komolyan javalott elolvasni! ide kattintva eléred.

ja és nemszeretem a focit (a magyart, mert az nem is az)

tabs-top

Leave a Reply