a koccintás a lovagi korra vezethetÅ‘ vissza. akkor azért ÜTÖTTÉK össze a kupájukat a lovagbácsik, hogy megmutassák nincs méreg az italban nyugodtan megihatja a vendég. manapság az ivóedény nem bÃrja ki hogy összeüssék egy másik cimbijével, Ãgy maradt az elkorcsosult összeütés a koccintás. azt gondolom ennek semmi funkciója sincs. pl. ahhoz hogy a szemébe nézzek a másiknak és úgy mondjam “egészségedre” ahhoz elég odafordulnom és megemelnem a poharat.
meine meinung nach.
A hangulata megvan, vadidegenekkel is koccinthatsz pölö.
A koccintás
Amikor a természetfeletti (közvetlenül nem érzékelhet?) er?k képzete kialakult az emberekben, megszületett az ember szellemi- és életm?ködését irányító láthatatlan er?, a szellem, a lélek fogalma is. Eredetileg a lelket is anyagi természet?nek vélték: a lélegzettel, a vérrel, az árnyékkal, tükörképpel azonosították.
Szellem minden él?lényben és tárgyban lakozhatott, és jó- vagy rosszindulattal viselkedtek az emberrel.
A jó és rossz szellemekkel kapcsolatos hiedelmek beépültek az emberek mindennapi viselkedésébe. Így fentmaradt a rossz szellemek eltávolítására törekvés: ásításnál, köhögésnél kezünk a szánk elé tesszük (hogy a rossz be ne hatoljon); tüsszent?nek egészségére kívánjuk (a rossz szellem távozzon, ne a jó); az ivás el?tti felkiáltással, koccintással a száj kinyitásakor az ártó szellem elriasztása a cél.
A magyarok (a fentieknek megfelel?en) koccintottak az ismert italokkal (kumisz, bor, pálinka). Mire a sörital is eljutott a magyarokhoz elfelejt?dött a koccintás (felkiáltás) oka: a söröskupákkal a Szabadságharc el?tt sem koccintottak.